Egy Mojito-mámoros éjszaka

Forrás: Randiblog | 2016 november 2.

Szombat reggel. Épp a fogamat mosom félálomban, amikor hallom, hogy üzenetem jött Snapchaten. Azonnal kipattan a szemem és szélsebesen száguldok be a szobámba a telefonomért, mert 50% esélye van, hogy az a DJ srác írt rám, akit a múltkor kiszemeltem! Csak ő üzenget Snapchaten, meg Nelli barátnőm, de ő most elvileg egy pasival hancúrozik. Majd kiesik a mobilom a kezemből örömömben: tényleg a DJ az és hív, hogy menjünk ma el a csajokkal a szórakozóhelyre, ahol játszik és felír minket a VIP-listára. Sőt, hozzáteszi, hogy nagyon szeretne látni már! Ahhh!!! Emoji szívecskékkel a gyomromban, visszaírok egy kedves, visszafogott köszit. Még véletlenül se sejtse meg, hogy már 12 dögös ruci fekszik a kanapémon a ma esti partihoz, csakhogy tuti elcsavarjam a fejét. Régen is bejött már a srác, de akkor még együtt jártam Erikkel. Ma viszont itt a tökéletes alkalom…

Bartender handing woman a cocktail

Este már a legszexibb ruhámban szürcsölöm a koktélomat a barátnőmmel, Lénával és közben folyamatosan a DJ-vel szemezek. Váratlanul meghallom a kedvenc dalomat, és sikerül elkapnom a kacsintását. Jesszus, ez a pasi totál rám van állva, könnyű lesz az ujjam köré csavarni! Egyszer csak Léna SMS-t kap, hogy haza kell vinnie a lakótársának a kulcsát. Oké, nem gond, én maradok még pár órát, amíg végez a srác, hátha együtt reggelizünk! Miután Léna egyedül hagy, úgy körbelengenek a férfiak, mintha ingyen focimeccsjegyeket osztogatnék. Feltűnik egy cuki pasi is mellettem, koktéllal a kezében. „Kb. 30 perce küzdök vele, hogy ne csak téged bámuljalak ezen a helyen, de annyira káprázatosan szép vagy, hogy bűn lenne másokra pazarolnom a figyelmemet”– súgja a fülembe szexi, mély hangon. Hát, nem túl eredeti a duma, de egy gyors mosollyal azért díjazom a bátorságát. Jönnek az általános kérdések a munkámat és a koromat illetően, majd komolyabb témák is szóba kerülnek és elkezd kérdezgetni a múltamról. Nyilván felmerül Erik neve is, meg a szakítás és lecsúszik a kábé 10. Mojito is a torkomon…

A következő kép, hogy alig bírom kinyitni a szememet, annyira fáj a fejem. Miután sokkosan észreveszem, hogy ismeretlen ágynemű között fekszem, meglátom a félmeztelen cuki pasit az ágy mellett. „Uramisten!” – csúszik ki a remegő ajkaimon, mit csináltam?! A srác szerint sokat ittam és miután elsírtam magamat az exem miatt, nem akartam egyedül lenni, ezért kötöttem ki nála. Miközben próbálom felidézni az éjszaka többi részletét, kitipegek a fürdőszobába és villámként hasít belém a felismerés: „Hol a kocsim?” A srác emlékszik rá, hogy hajnaltájt megcsörrent a telefonom, mert megérkezett a sofőrszolgálat. Erre én pityeregve elmeséltem nekik, hogy sajnos nem emlékszem, hova parkoltam pontosan, de ez csak azért van, mert egy nehéz szakítást próbálok feldolgozni. Majd állítólag megnyugtattam őket, hogy „épp készen állok bevetni a világ összes Mohitóját, hogy kitöröljem az agyamból ezt a fájdalmas emléket”. Hűha, veszek egy nagy levegőt és miközben megdicsérem a srác organza függönyét, csendben elkezdek kutatni a mobilom után, hogy kitöröljem ennek a sofőrszolgálatnak a számát, mert elsüllyednék szégyenemben, ha még egyszer beszélnem kéne velük. Közben észreveszem a szekrény tetején levő érmeket, kitüntetéseket és meglepődve érdeklődöm a srác foglalkozása iránt. „Rendőrnyomozó vagyok” – válaszolja mosolyogva. Hát, persze, mi más is lenne!

Miközben a földről felemelve vizsgálgatom a kiszakadt harisnyámat, eszembe jut, hogy egy órán belül családi szülinapozásra vagyok hivatalos. Szuper, más se hiányzott! Villámgyorsan végiggondolom a kocsim csomagtartójában levő szolidabb ruhadarabokat, amiket az autó hátsó ülésén, az étterem parkolójában fogok majd villámgyorsan átvenni. A srác zavarja meg a gondolataimat, ahogy csillogó szemekkel érdeklődik, vajon nekem is a vadító szeretkezésünk emlékképei járnak-e fejemben. Hogy mondjam meg neki, hogy egyáltalán nincsenek emlékeim, de ha lennének, akkor is igyekeznék elfelejteni őket??? Az egyetlen, ami érdekel, hogy vajon a DJ is látta, hogy mással léptem le? Próbálom faggatni, hogy mikor indultunk haza és hasonlók, de nem tudom kiszedni belőle a lényeget. Mikor felajánlja, hogy lemegy reggeliért, gyorsan összeszedem a cuccaimat, és látom, hogy a mobilomon villog egy üzenet a DJ-től: „Épségben hazaértél? Kicsit aggódtam, amikor lebillentél a bárszékről.” Felsóhajtok és körbenézve megállapítom, nem hogy nem értem haza, hanem azt se tudom, hogy Budapestnek melyik részén vagyok. Annyira cikisnek érzem a szitut, hogy nem is akarom többet látni a sármos rendőrt, hagyok neki egy búcsúüzenetet és ünnepélyesen megfogadom, hogy ezután nem iszok Mojitót – vagy legalábbis nem tízet.

Comments are closed.

Blogleírás

Legutóbbi hozzászólások