Amikor váratlanul beállít a Nagy Ő

Forrás: Randiblog | 2017 április 28.

„Kapcsold át a másikra, mert mindjárt kezdődik a film!” – kiáltok oda Tibinek, aki a kanapémon elnyújtózva fekszik a távirányítóval a kezében. Beteszem gyorsan a pattogatott kukoricát a mikróba és sietek vissza, hogy mellé kuporodhassak a heverőn. Alig férek el, mert Imi, a tacskóm már beelőzött és egy ideje Tibi lába mellett szuszog. Finoman arrébb tuszkolom és jókedvűen adok egy puszit Tibi vállára. Hirtelen elgondolkozom, hogy micsoda szuper érzés, hogy már ennyire bensőséges viszonyban vagyok ezzel a sráccal. Semmi smink nincs rajtam, egy szedett-vedett kontyba van felgumizva a hajam és egy melegítőnaciban meg egy ujjatlan felsőben ücsörgök mellette. Sőt gyantáztatnom is kellett volna már a testem több pontján is, de mivel Imit nem tudtam elhozni időben a kutyakozmetikából, így neki jutott ma a beauty-nap és az én kozmetikusomra már nem maradt idő. „De legalább egyikünk szép lett!” – gondolom magamban, miközben végigsimítom a kutyusom puha szőrét.

mrbig-carrie-cosmopolitan

Váratlanul megszólal a csengőm. „Te vársz valakit?” – kérdezem sokkosan Tibire pillantva. „Hogy várnék már? Én nem is itt lakom” – válaszolja Tibi felnevetve. Döbbentem kitapogatom a rózsaszín mamuszomat a kanapé alól és odasietek a bejárathoz. Amikor kitárom az ajtót, teljesen leesik az állam és percekig nem jutok szóhoz. Annyira felkészületlenül ér a dolog, hogy egy hang se jön ki a torkomon, csak tátott szájjal megrökönyödve állok a bejáratban, a folyosóról pedig Erik szívdöglesztő szempárja néz vissza rám. „Szia!”– jelenti ki a szexi mély hangján, miközben boci szemekkel néz rám. Még mindig nem tudok reagálni, borzasztóan sok idő telt el már a szakításunk óta és attól kezdve mi teljesen megszakítottuk a kapcsolatot Erikkel. A legmerészebb álmaimban se mertem volna gondolni, hogy egyszer még átélek egy ilyen pillanatot. Valószínűleg, ha mondjuk egyszer csak felhívott volna, akkor is ledöbbenve nézném a kijelzőt és úgy se tudnám kezelni a dolgot. Na, de hogy személyesen a lakásomon keressen fel, azt sose hittem volna! Pffff és nyilván most nézek ki a lehető legidiótábban! Kismillió esély lett volna már rá, hogy összetalálkozzunk, amikor egy sokkal emberibb formában tündökölök épp, de nem, ő akkor ácsorog a bejárati ajtóm előtt, amikor gyerekeket lehetne ijesztgetni a kinézetemmel. Na nem mintha nem látott volna már mindenféle állapotomban anno, de hát ha exekről van szó, akkor azért mégis csak szexibb oldaladat akarod megmutatni, nem igaz? „Te mit keresel itt? Hogy lehet ez?” – csúszik ki elképedve az ajkaimon. „Ki az Zitus? Gond van?” – hallatszik ki Tibi felkiáltása a nappalimból. Akkor kapok csak észbe, hogy ő is nálam van és egy villámgyors „nem, de egy perc és jövök” felkiáltással kilépek Erikhez a folyosóra és becsukom magam mögött a bejárati ajtót.

„Hogy kerülsz ide?” – szegezem Eriknek újra a kérdésemet. „Én…szóval…nekem látnom kellett téged” – hangzik a felelet elcsukló hangon. Akkor veszem csak észre, hogy Erikből iszonyú erős alkoholszag árad. „Te be vagy rúgva? És egyáltalán honnan tudod hol lakom?” – csattanok fel sokkosan. „Hát iszogattunk Zalánnal. És ő mondta el a címedet is. De nem akartalak zavarni, ne haragudj, én nem is tudom mit gondoltam… Csak Zalán azt mondta, hogy nem vagy szerelmes a pasidba és kidobtad” – nyökögi részegen. „Persze, nem mintha ez rám tartozna, csak tudod tegnap én is szakítottam a barátnőmmel és nem tudom, hogy mondjam el, de hiányzol. Zita a fenébe is, nagyon hiányzol! Annyira más vagy, mint a többi lány, én csak melletted voltam boldog igazán” – jelenti ki és miközben egyik kezével megsimítja az arcomat, a másikkal a derekamnál fogva magához húz. Egészen leírhatatlan élmény újra érezni a tapintását magamon, majd kiesik a szívem a dobogástól. Teljesen elgyengülök az érintésétől és a tekintetétől, ahogy vágyakozva pillant rám.

„Az a pasi jelenleg itt fekszik a kanapémon és neked egyáltalán nincs jogod ilyet tenni. Nem ronthatsz így rám és nem húzhatsz magadhoz és nem simogathatod meg az arcomat” – tolom el magamtól a mellkasát hirtelen észbe kapva. „Nem csak rajtam múlt, hogy köztünk így alakultak a dolgok és amit most csinálsz, az tiszteletlenség. Menj el kérlek innen, nem kereshetsz fel, amikor épp látni szeretnél” – jelentem ki határozottan. „Ne csináld ezt Zita, ne viselkedj így velem! Beszélnünk kell, muszáj meghallgatnod” – válaszolja Erik kérlelő hangon. „Jól van, oké, felfogtam. Megihatunk egy kávét a héten, meghallgatlak, de ezt itt most biztos, hogy befejezzük” – mondom a szemébe nézve és a lépcső felé irányítom a karjánál fogva. „Ha kijózanodtál és a következő napokban is úgy gondolod, hogy mondanivalód van a számomra, akkor írj és megbeszéljük a kávét” – búcsúzom tőle gyengédebb hangnemet megütve  és miután elköszönünk egymástól remegő gyomorral visszamegyek a lakásomba…

Comments are closed.