Mikor érdemes összeköltözni egy pasival?

Forrás: Randiblog | 2017 április 9.

„Csajok álljunk meg egy picit, mert egyrészt kiköpöm a tüdőmet, másrészt pedig mesélni valóm van” – mondja Léna lihegve, miközben a második kört futjuk a Margitszigeten. „Nyugi van! Még egy kör és utána, oké?” – kérdezi Anna zihálva, de Léna megrázza a fejét és a mellkasát fogva lelassít. Anna és én is megállunk és a térdünkre támaszkodva kifújjuk magunkat. Boldogan jegyzem meg, hogy mennyire kényelmes az új futócipőm, majd rámutatok egy közeli padra, ahol kicsit megpihenhetünk, amíg meghallgatjuk a sztorit. „Látszik, hogy komfortos lehet, ráadásul a neon színe is nagyon király” – jegyzi meg Anna a cipőmet fürkészve és lehuppan a fapadra. „Na szóval, tudjátok egy ideje most már elég jól haladnak a dolgok Gergővel. Eleinte csak ilyen randizgatós dolognak indult az egész, de múltkor beszéltük, hogy már fél éve tök jól elvagyunk. Nagyon cuki, teljesen odavan értem és azt hiszem én is szerelmes vagyok, imádok vele lenni. Csak hát ugye elég messze lakunk egymástól, mert az ő lakása Fóton van, az én albim meg a 22. kerületben, nem túl ideális, hogy folyton ingázunk ide-oda” – meséli Léna, de izgatottan közbevágok. „Összeköltöztök Gergővel?” – kiáltok fel vigyorogva.

osszekoltozes-cosmopolitan

„Na várj, azért ne rohanjunk előre, nem olyan egyszerű a dolog. De igen, arra akarok kilyukadni, hogy felmerült köztünk az utóbbi időben, hogy mennyivel könnyebb lenne találkozgatnunk, ha eleve egymáshoz mennénk haza. Igazából az egészet ő hozta fel, én meg nyilván nem akartam ellenkezni és igazából tetszik is az ötlet. Csak szerintem ez annyira nagy lépés csajok! Lényegben ez azt jelentené, hogy fel kell mondanom az albérletemet és én cuccolnék oda hozzá a lakásába. Azonban több olyan kifogásom is felmerül, amikkel egyszerűen nem tudok dűlőre jutni” – jelenti ki Léna elgondolkodva és beleiszik az ásványvizes palackjába. „Mik azok?” – érdeklődik Anna kíváncsian. „Az első, hogy az én munkahelyem most ott van, ahol lakom. Így viszont rengeteget kéne utazgatnom melózni minden nap. A második, hogy ha felmondom az albérletemet, akkor nem tudok majd oda visszamenni és csajok annyi mindent láttunk, hallottunk már, mi van ha szakítunk mondjuk három hónap múlva? Az élet annyira kiszámíthatatlan, nem tehetem magamat ennyire kiszolgáltatottá. A harmadik pedig, hogy nem tudom, készen állok-e arra, hogy egy pasi folyton ott legyen a privát szférámban. Így nyilván könnyű és izgi, hogy amikor kedvünk tartja együtt vagyunk, de például múltkor fel akart ugrani spontán (mert a környéken volt dolga), én pedig egy algás pakolással a fejemen olvasgattam a kanapén és totál szőrös volt a lábam is” – mondja Léna, de ennél a résznél fuldoklani kezdünk a nevetéstől. „Szóval a speckó beauty rutinjaid miatt nem akarod összekötni az életedet a Nagy Ő-vel?” – csattanok fel kacagva. „Jól van na, hülyeség, de ha ezt így minden nap telibe kapnám, nem biztos, hogy annyira élvezném. Én még sose laktam igazán együtt senkivel” – válaszolja elpirulva. „Pedig szerintem egy kapcsolat igazi próbája az együttélés. Csak akkor ismered meg igazán a másiknak a rossz pillanatait és a furcsa szokásait is. Enélkül nem működhet a dolog hosszú távon” – feleli Anna, miközben a lábát nyújtogatja a pad támláján.

„Egyetértek Annával, ezt egyszerűen nem tudod elkerülni. Előbb utóbb ez lesz a következő lépés, azt meg, hogy készen állsz-e rá, csak te tudhatod a lelked mélyén. Mondhatunk mi bármit, számolgathatjuk az anyagiakat vagy a macerás utazásokat, de ez mind nem számít. Van, aki külföldre is kiköltözik a párja miatt. Egyszerűen azért, mert nem akar nélküle tovább élni és tudja, hogy ő az igazi. Tulajdonképpen csak ezt kell tisztázni magadban. Az összeköltözésnek lesznek jó és rossz oldalai egyaránt, de szerintem nem ezeket kellene mérlegelgetned. Amikor én anno odacuccoltam Erikhez, egyikünkben sem volt kérdés egy pillanatra se, mert azt éreztük, hogy életünk minden egyes részét és percét meg akarjuk osztani egymással.  Ha kíváncsi vagy a véleményemre, akkor szerintem ne a körülményeken filózz, hanem arra figyelj, ami a lelkedben van” –válaszolom Lénának. „Igen, erre nincs szabály, egy hét, fél év és három év után is össze lehet költözni egy pasival, kizárólag te tudod eldönteni, hogy valóban van-e kedved hozzá” – fűzi hozzá Anna bólogatva és lassan nekilátunk a következő körnek…

Comments are closed.