Meg lehet bocsátani a megcsalást?

Forrás: Randiblog | 2017 március 20.

„Na, milyen volt a prezid? Jól sikerült?” – kérdezem kíváncsian az unokatestvéremet, amikor belép a bejárati ajtómon. „Azt hiszem, tetszett nekik és egy csomó kérdést is feltettek a végén, szóval összességében biztos érdekelte  őket” – hangzik a gyors válasz. „Okés, találsz némi kaját a hűtőben, egyél bármiből nyugodtan, de én visszamegyek a tévé elé, mert az egyik kedvenc  filmem megy!” – kiáltom gyorsan és már villámsebességgel újra ott gubbasztok a kanapén, hogy Meg Ryan és Anette Bening  imádni való kibékülését nézzem a képernyőn.

bridget-jones-megcsalas-cosmopolitan

 

„Melyik film az?” – kérdezi az unokatestvérem a konyhából kisétálva, egy puffasztott rizzsel a kezében. „A Nők című remekmű, tudod, amikor Eva Mendes olyan szexin végigsétál a parfüm részlegen!” – válaszolom izgatottan és közben lecsittegem. „Oh tudom az tényleg nagyon mókás!” – jelenti ki jókedvűen és leül mellém a kanapéra. Miközben meredten bámuljuk a tévét, átdobom a narancssárga takaróm felét Szilvinek is. „Nem kéne ilyeneket enned. Nincs neked egy normális kenyered itthon?” –teszi le az asztalra a puffasztott rizses zacskót. „Mást nem lehet a diétám miatt sajnos” – válaszolom halkan és közben le se veszem a képernyőről a tekintetem.

A film végén morgolódva csattanok fel, miközben a képernyő felé mutogatok értetlenül: „Annyira utálom, hogy nem tisztázzák le pontosan, vajon kibékül-e a férjével Meg Ryan! Mert ha netán megtenné, az nagyon gáz, hát mégis csak megcsalta! Úgy értem, okés, hogy szívhez szóló levelet ír, meg újra beleszeret a feleségébe, de hát attól még a háta mögött hancúrozgatott az Eva Mendes-szel! Na nehogy már elfejtsük neki!” Semmiféle reakció nem érkezik az unokatesóm részéről, csak csendben bámulja tovább a reklámokat. Pár perccel később elgondolkodva megszólal: „Miért baj az, ha megbocsátott neki? Lehet, hogy tényleg megbánta. Ha ő élete nagy szerelme, akkor nem teheti meg, hogy külön utakon folytatják tovább” – pillant rám félszegen Szilvi, de már közbe is vágok: „Ha valóban ő lett volna élete szerelme, akkor nem folytat viszonyt egy másik csajjal. Nem hozza Meg Ryant egy ilyen megalázó helyzetbe és nem képes csókolgatni a titkos szeretőjét, mielőtt hazamegy a feleségéhez” – jegyzem meg határozottan. „Az, hogy egy férfi szexuális kapcsolatba kerül egy nővel, nem azt jelenti, hogy érzelmei is vannak felé. Lehet, hogy megbotlott, mert megkívánta a parfümös lányt, de végső soron a Meg Ryant tekinti a Nagy Ő-nek, a lelke másik felének” – mondja Szilvi és újra kezébe veszi a puffasztott rizses zacskót. „Szerintem ez gáz! És nem az zavar, hogy egy csajszi megbocsát, ha a pasi hibázik, mert nem tud elég erős maradni. Hanem az a tény bosszant, hogy a férfi képes ilyet megtenni. Ha én meg tudom állni, hogy ne kacérkodjak és ne adjam be a derekamat bármilyen szívdöglesztő pasi is hajt rám, akkor a partnerem is legyen ilyen elkötelezett. Hiszen én is azért tartok ki, mert őt gondolom életem szerelmének, akkor legyen ez egy kölcsönös dolog. Ráadásul, ha az ember lenyel egy megcsalást, akkor nem létezik, hogy a jövőben el tudja hessegetni a kisördögöt a füle mellől, valahányszor a pasija éjjelig melózik. Szerintem mindig ott lesz a kósza gondolat, hogy hátha megint megtörténik a dolog” – magyarázom Szilvinek és közben új csatornákat keresgetek a távirányítóval.

„1 évvel ezelőtt Robi megcsalt engem” – nyögi be komoly hanggal Szilvi és látom, hogy egy picit sírásra áll a szája, de egy könnycsepp se tükröződik a szemében. Azonnal lehalkítom a tévét és összerezzenve fordulok Szilvi felé. „Hogy lehet ez? Miért nem mondtad? Kivel tette? Jaj, édesem, miért nem mesélted el ezt sose nekem?” – kérdezem döbbenten és már bánom, hogy elmondtam a véleményemet az egész témáról. „Nagyjából 10 hónapja történt és állítólag csak egy alkalom volt. Az egyik régi osztálytársával. Nagyon nehéz volt, de Robi szeret engem és akkor már négy éve voltunk együtt. Zitus, ez nem ilyen egyszerű, nekünk az egész életünk össze van forrva, nem dobhattam el mindent. Megbeszéltük és megígérte, hogy soha többé nem fordul elő, én pedig hiszek neki. Majd egyszer, ha piálunk, részletesebben elmesélem, de most nem akarok róla beszélni, kérlek hagyjuk a témát. Megyek lezuhanyzom” – jelenti ki határozottan és elindul a fürdő felé. Én pedig sokkosan fekszem a kanapén és ezerféle gondolat jár a fejemben. Oké, 4-5 év valóban hosszú idő, de azért megbocsájtani valakinek, mert túlságosan bonyolult lenne elválni!!? Ha a lelki dolgok összetörnek egy kapcsolatban, akkor miért kéne az anyagi és tárgyi dolgok miatt összetartani? Nem pont fordítva kellene ennek működnie? Talán nincs igazam és nem látom át a dolgokat. Lehet, hogy egyszer én is ugyanezt fogom bevallani az unokatesómnak, de jelenleg minden porcikám kételkedik ebben…

Comments are closed.