Helyes pasi, borzalmas randi

Forrás: Randiblog | 2017 január 8.

„Szóval te is itt laksz valahol a közelben?” – kérdezi Gergő és közben becsukja az étlapot. Most még szexibben néz ki, mint a konditeremben, cseppet sem bánom, hogy igent mondtam a randira. Sőt a szerencsebugyimat vettem fel, úgyhogy tényleg a legjobbakban reménykedem. Bár pár hete még azt se tudtam, hogy létezik egyáltalán ilyen, de Léna barátnőm felvilágosított, hogy neki van egy szerencsét hozó tangája, amit csak különleges alkalmakra vesz fel. Amikor ezt a fehérneműt viseli, állítólag évek óta mindig a legszuperebb eredményekkel zárja a napot.

Olyan mókásnak találtam a sztorit, hogy hazaérve nekiestem a fiókomnak és én is kijelöltem az én szerencsebugyimat! Bár még hivatalosan nem kaphatja meg ezt a címet, de a mostani randin eddig egész jól debütál.  „Igen, a google maps szerint pontosan 11 percre lakom tőled gyalog” – válaszolom döbbenten felkacagva és abbahagyom a pötyögést a telómon. „Mondjuk érthető, én is azért járok ebbe az edzőterembe, mert annyira közel van hozzám. Így minden nap le tudok menni gyúrni” – jegyzi meg elgondolkodva Gergő, majd aggódva jelzi a pincérlánynak, hogy semmiképp se tegyenek öntetet a cézár salátájára, mert az nem fér bele a diétájába.

Miután megérkezik az ételekkel a felszolgáló csajszi, elég kontrasztos látványt nyújt az én ínycsiklandozó burgonyapürés kacsacombom a vele szemben levő saláta darabkákkal. Én jót mosolygok rajta magamban, de Gergő arcán egy csodálkozó pillantást látok átsuhanni. „Birom a salátájukat, már három éve folyton csak csirkét és rizst eszek otthon, jó érzés ilyenkor feldobni egy kicsit az étrendemet. Te mikor szoktál járni edzeni?” – kíváncsiskodik és a válaszom hallatán még jobban meglepődik, mint az ételválasztásomon. Pedig hetente kétszer le szoktam menni mozogni, én azt gondoltam, hogy ezzel az eredménnyel nem kellene szégyenkeznem, de Gergő arcán pont az ellenkezőjét látom. Kezdem magamat egy picit unni és próbálom elterelni a szót a kondizásról. Elkezdem kérdezgetni a gyerekkoráról és a melójáról. Amikor a jövőbeli céljait érintenénk, akkor határozottan magyarázza nekem, hogy reméli, hamarosan már sokkal nehezebb súlyokkal fog gyúrni és a teste is kidolgozottabb lesz. Kezd egy pici piros vészjelző megjelenni a fejemben és egyre jobban érzem, hogy mi nem fogjuk megtalálni a közös hangot szegény sráccal. „És a munka meg sok edzés mellett hogyan jut időd másra? Mondjuk a barátaid nem hiányolnak?” – kérdezem érdeklődve és próbálom átterelni a haverjaira a szót, elvégre arról minden pasi szeret mesélni. „Nem, a barátaim is ebbe a konditerembe járnak, úgyhogy együtt szoktam velük gyúrni. Ott szoktunk találkozni” – hangzik a válasza, én pedig próbálom leplezni a kuncogásomat, annyira viccesnek találom az egész beszélgetésünket. „Meg tudod, néha azért elmegyünk bulizni is, amikor valakinek szülinapja van. Olyankor lenézünk valami szórakozóhelyre” – mondja Gergő, majd csendben eszi tovább a salátát. Én már nem is nagyon tudok megszólalni, két kezemen se tudnám megszámolni, hány kérdést tettem fel neki a randink alatt és hány témát dobtam fel, amit ő néhány rövid mondattal le is zárt.

Pár perc erejéig kihasználom a csendet és elképzelem, milyen lehet olyen pasival élni, akivel nem igazán lehet komolyabb gondolatmeneteket végigvinni és akinek a gyúráson kívül úgy tűnik, nem sok minden kelti fel az érdeklődését. Biztos van olyan lány, aki pont ilyet keres, gondolom magamban és közben próbálom levenni a tekintetemet a desszertes menülapról. Ha most még azt a vaníliafagyis csokis brownie-t is megrendelem, akkor ez a pasi kitér a hitéből itt előttem. Közben Gergő elkezdi nekem mesélni, hogy látta, hogy múltkor, én epres fehérjét ittam edzés után és neki banános van ugyanebből a márkából. Készségesen felajánlja, hogy legközelebb ad kóstolót, mert az finomabb, de már nem nagyon figyelek, mert azon jár az eszem, hogy ha időben hazaérek, akkor még épp elkapom a kedvenc sorozatomat a TV-ben. Mosolyogva jelzem Gergőnek, hogy indulnom kell és őszintén hozzáfűzöm, mennyire örülök, hogy megismertem. És azaz igazság, hogy tényleg örülök. Minden egyes srác, az összes randi, mind tapasztalatszerzés. Egy újabb lépés, hogy majd felismerjem a Nagy Ő-t, amikor ő ül velem szemben az asztalnál…

Azért ha hazaérek, lefokozom ezt a bugyit és egy keresek egy másikat!

Comments are closed.