Izzasztó flörtedzés a fitneszteremben

Forrás: Randiblog | 2017 január 2.

„Legközelebb egy kicsit jobban be kellene hajlítanod a térdedet. Mármint bocs, hogy közbeszólok. Csupán egy jó tanács” – hangzik el a mondat a hátam mögött, és még arcot se tudok párosítani hozzá, mert épp azzal vagyok elfoglalva, hogy letegyem a 10 kilós súlyt a konditeremben. Kipirult arccal fordulok hátra, és az a pasi áll előttem mosolyogva, akiről rémlik, hogy már máskor is felbukkant körülöttem a fitneszben. „Nem biztos, hogy addig életben maradok” – lihegem pajkosan és nevetve megköszönöm a hasznos tippet. De érzem, hogy még nincs vége a beszélgetésnek, mert a srác fülig érő szájjal veszi tudomásul, hogy válaszoltam neki.

Young people having a break from exercising and communicating. Some people are on treadmill.

Felbátorodva érdeklődni kezd, hogy a közelben lakom-e, mert már többször látott itt edzeni. „Hát, hidd el, ha a gyomromban levő süti mennyiséget látnád, akkor nem találnád ezt sok alkalomnak” – mondom neki viccelődve és örömmel látom, hogy veszi a poént. „Hidd el, ha a bájos pillantásaid iránt érzett hiányomat látnád, akkor a sok alkalom is kevésnek számítana” – hangzik hízelgően a gyors válasz. Nocsak! Izmos test és frappáns észjárás? Nem túl gyakori párosítás… gondolom magamban.

Kezdem jobban szemügyre venni, és most először tudok másra is fókuszálni a kidolgozott karjain kívül. Egészen Bruce Willis-kinézete van, csak egy sokkal fiatalabb kiadásban. Kopaszra nyírt haj, világoskék szemek és szexi mosoly. Na, meg vagy hat darab kocka a hasán, amit a világosszürke póló se tud eltakarni. Kiderül, hogy egészen közel lakunk egymáshoz, és Gergőnek hívják. Ő egyértelműen otthonosabban mozog a konditeremben, mint én (ami amúgy nem nehéz) és készségesen segít nekem a következő mozdulatsort is helyesen végezni. Épp a popsim befeszítését részletezi nekem, amikor megszólal a telóm. Léna hív, úgyhogy elnézések közepette félrepattanok felvenni. „Na mi volt?” –kérdezem feszülten. Nagyon kíváncsi vagyok már, hogy milyen fordulat történt a botrányos aktfotóinak ügyében. Léna ugyanis megtette a feljelentést a rendőrségen, és az összes érintett weboldalnak jelezte, hogy engedély nélkül használják a képeit. Kellett néhány ismerős, hogy felgyorsítsuk a dolgokat, de el is kezdték kivizsgálni az ügyet. „Voltam bent ma is a rendőrségen, és most már majdnem biztos, hogy Tomi gépéről töltötték fel és az ő e-mailcíméről érkeztek a képek. Ezeket az a jófej nő mondta, tudod, akivel régen együtt jártam aerobikra. Be fogják hívni majd Tomit is meghallgatni. És a lényeg, hogy ha a bíróságon köt ki az ügy, és pert indítok, akkor akár három millió forintos összeget is követelhetek tőle” – meséli Léna telefonon, és nagyon izgatottnak tűnik. Nem is csodálom, mert ez az első olyan eset, hogy végre revansot vehetne Tomin az undorító viselkedésért.

„És mit szól hozzá Gergő?” – kérdezem kíváncsian, és itt nem a konditermes új flörtpajtimra gondolok, hanem Léna mostani szerelmére, akivel egyre jobban komolyodnak a dolgok. „Hát, emlékszel, meséltem, hogy őrjöngött az elején. Meg se bírta nézni a fotókat. Meg akarta veretni Tomit és összetöretni a kocsiját. Mindenféle bosszút forralt ellene, de lecsillapítottam. Nem kell, hogy még nagyobb lavinát indítsunk el ebben a történetben. Szóval ő mellettem áll teljesen, nagyon cuki, és örül, hogy jó irányba haladnak a dolgok. Mondtam neki, hogy ha tényleg megkapnám azt a pénzt, akkor először is elhúzunk Thaiföldre két hétre, hogy kipihenjük ezt az egészet” – sóhajt fel Léna vágyakozva. „Nagyon jól teszitek! Én is mennék Thaiföldre, ha valaki elvinne!”– mondom nevetve hangosan és közben rápillantok Gergőre, aki felcsillanó szemekkel kapja fel a fejét. Jót mosolygok azon, mennyire próbál úgy tenni, mintha nem figyelné a beszélgetésünket, pedig mindössze két méterre állok tőle. Vidáman búcsúzunk el Lénával egymástól, és elégedetten ülök vissza a kondigépre, miután ilyen jó hírekkel dobta fel a napomat. Gergő is újra felém fordul és beállítja a súlyokat nekem, közben pedig megigazítja a lábamat. „Szóval, megyünk Thaiföldre?” – kérdezi sármos hangon. Én pedig felkacagva válaszolom neki: „Hát, ha olyan messzire még nem is, de egy kávézóba elmehetünk holnap” – kacsintok rá mosolyogva és pár perccel később már le is fixáljuk a randit…

Comments are closed.