„Terhes vagyok az exemtől, de ő hallani sem akar róla!”

Forrás: Randiblog | 2016 december 29.

Épp zöldre vált a lámpa és gázt adva tovább megyek a rakparton, amikor megszólal a telefonom. Annyira váratlanul ér a hívás, hogy miközben a rádiót próbálom lehalkítani és a headsetemet bedugni a fülembe, kiesik a telóm a kezemből. „Ne tedd le, jaj ne tedd le!” – ismételgetem kapkodva és próbálom előbányászni az ülés alól a mobilt, közben pedig a zsinór is rám tekeredik. Végül csak sikerül összehoznom és büszkén felsóhajtva beleszólok a telefonba: „Halló, itt vagyok!”. Timi barátnőm hangja csendül fel a vonal túl oldalán, aki felháborodottan mesélni kezdi, hogy Bálintnál járt, hogy elárulja neki a pozitív terhességi tesztet.

felkoppintva-cosmopolitan

„Várj Timi, nem hallak olyan jól.  Kb. 5 percre vagyok tőled, inkább feléd kanyarodom és felugrok hozzád. Mindjárt ott vagyok és elmondod” – jelzem neki határozottan és hamarosan már le is parkolok a lakása előtt. „Hoztam neked chipset meg ropit!”– kiáltom óriási vigyorral belépve az ajtaján. „Na jó, igazából nem tudtam, hogy idejövök, csak ma vettem a szupermarketben otthonra. De egyrészről nem akartam üres kézzel érkezni, másrészről meg ha most megint sokkoló dolgokat fogsz nekem mondani, akkor kell hogy legyen valami rágcsálnivaló a kezemben”– jelentem ki mosolyogva , Timi pedig már hozza is a tálat hozzá a konyhából. Izgatottan bele is kezd: „Szóval ott tartottam, hogy becsöngettem Bálint ajtaján, mert tudtam, hogy már haza kellett érjen a foci edzéséről. Amikor kinyitotta az ajtót, nagyon zavarba jött és látszott, hogy egyáltalán nem számított rám. Feszülten kérdezősködni kezdett, hogy mit keresek ott és miért nem szóltam. Csupán pár perce beszélgettünk az ajtóban, amikor meghallottam, hogy egy női hang érdeklődik a szobából, hogy ki érkezett. Teljesen kiakadtam! Azonnal tudtam, hogy azaz aljas Petra van nála és amikor rákérdeztem, Bálint nem is tagadta! Elhiszed ezt? Még el se került tőle minden cuccom, de az a szemétláda már szinte be is költöztette az új nőjét! Na mindegy, próbáltam nem balhézni vele, hiszen nem azért mentem oda és közöltem, hogy beszélnünk kell. Kihozta a kocsikulcsát és beültünk az autójába. Nem akartam sokáig variálni, azonnal közöltem vele , hogy terhes vagyok.” Ennél a pontnál már nem tudom csendben hallgatni a sztorit és feszülten közbevágok: „És mit mondott? Mondd már!” Hirtelen három chips falatka is leesik a földre, de egyikünket sem érdekli mit bénázok, Timi folytatja a történetet. „Hát nem örült neki. Először szerintem fel se tudta fogni, amit mondok. Mondtam, hogy már dokinál is jártam és ő is megerősítette. Aztán elkezdett makogni össze-vissza, hogy most mit akarok tenni. Megmondtam neki, hogy meg fogom tartani, de ez számára ez semmilyen kötelezettséggel nem jár. Nem akarom, hogy az életem része legyen többé, csak  korrekten el akartam árulni. Azt hiszem, ekkortájt kezdte igazán feldolgozni az infót és elkezdett velem vitatkozni. Hogy ez egy borzasztó döntés és ő megtiltja nekem, hogy megszüljem ezt a kisbabát! El tudod képzelni? Azt mondta, hogy ezzel tönkreteszem az ő életét is. Próbáltam lenyugtatni, hogy nekem semmire nincs szükségem tőle, amire azt válaszolta, hogy nem is fog semmilyen felelősséget vállalni, készüljek fel. De akkor is haragszik rám, hogy azzal a tudattal kell élnie , hogy van egy gyereke valahol a világban. Csúnya dolgokat vágott a fejemhez, hogy teljesen elment az eszem és ő nem áll készen ilyenekre. Sőt még azt is belefűzte, hogy a megcsalást is bizonyára csak azért lépte meg, mert a tudatalattija kétségbe volt esve, hogy nem szeretné azt az életet, amerre mi haladtunk. De itt már annyira elvesztettem a türelmemet, hogy kiszálltam a kocsiból”– fejezi be Timi a történetet és látom rajta, hogy a bosszankodás mellett végtelen csalódottság is tükröződik az arcán. „Tudod  Zita, én nem gondoltam egy percig se, hogy majd boldogan a nyakamba ugrik és újra egy pár leszünk. De azért azt hittem, lesz benne annyi emberség, hogy elfogadja a döntésemet és legalább néha megjelenjen apukaként a gyerekem életében” – hajtja le a fejét Timi szomorúan. Gyorsan odapattanok mellé és megölelgetem: „Oh, szívem, ha így reagált, akkor nem is baj, ha távol marad tőletek. Nincs szükséged ilyen emberekre, főleg most, de azért adj még neki egy kis időt” –nyugtatgatom a hátát simogatva és közben próbálom leplezni a dühömet. Pedig egyre csak azon jár az agyam, hányszor hallottam boldogan áradozni Bálintot, hogy kisbabát szeretnének. Annyira odavolt a barátnőmért és most képes vele így beszélni és ilyen lelketlenül elutasítani a saját gyerekét? Nem létezik, hogy így érjen véget a történetük, vajon mi lesz még itt?

Comments are closed.