Mit tegyek, ha a főnököm rokona nyomul rám?

Forrás: Randiblog | 2016 december 19.

Tom Hardy őrjítően szexi ajkain merengek a TV képernyőt bámulva, amikor pittyegni kezd a telefonom. Egy ismeretlen srác ír Facebookon, azt mondja, Tinderen látott meg, de nem akart várni a szerencsés összetalálkozásra, inkább más elérhetőséget keresett hozzám. Tetszik az elszántsága, de nem ő az első, sőt nem is az ötödik, aki így próbál felszedni, szóval nincs kedvem válaszolni, inkább visszafordulok Tom Hardyhoz. De a srác csak nem adja fel, és látom, hogy már az Instán kezdi lájkolgatni a képeimet. Most már megnézem közelebbről is a profilját, de elég ellenszenvesnek tűnik, ráadásul túl fiatal.

Close up of a young woman fall asleep next to smart phone

Nem szeretem az ilyen nagyképű, sznob alakokat, pedig a fotói alapján tuti stimmel ez a leírás. Megint félredobom a srácot és bosszankodva veszem észre, hogy közben a Tom Hardy-film véget ért, szóval helyette egy George Clooney-reklámmal vigasztalódom. Mire újra a telómra pillantok, már kb. 20 üzenet vár Facebookon, amikben a srác ecsetelgeti, hogy mennyire meg akar ismerni. Kedvesen válaszolok neki végre, hogy hízelgő a lelkesedése, de nem szeretnék vele elmenni se vacsorázni, se ebédelni, se reggelezni. De a fiú mintha meg se értené, továbbra is kérdezget, hogy merre lakom, és dicsérgeti a kutyám. Még egyszer határozottan leírom neki, hogy nem érzem a közös hangot kettőnk között, és ne haragudjon, de nem szeretnék vele elmenni sehova. „Azt ne hidd, hogy egész életedben így válogathatsz majd. Lehet, hogy most bombanő vagy, de feletted is eljár nemsokára az idő” – hangzik a srác sértődött válasza. Most először fókuszálok oda jobban a mobilom kijelzőjére, és tátott szájjal olvasom a tapintatlan megjegyzést. Egyből vissza is írok neki felháborodva: „Rendes tőled, hogy így aggódsz értem, de azért ne temessünk el, lesz még néhány jó évem.” Erre már nem érkezik reakció, és én is inkább a hűtöm tartalmára kezdek el koncentrálni, mert lassan vacsorát kellene csinálnom. Pár órával később, amikor bebújok az ágyba, megcsörren a telefonom, a srác hív. Hát már a számomat is kinyomozta! Úgy beszél, mintha semmi se történt volna és újból érdeklődni kezd, hogy mikor találkozunk. Ridegen lerázom, aztán nyújtózok egyet és békésen elszundítok.

„Oh jaj, már megint elaludtam!” – pattanok ki az ágyból, és szélsebesen leszaladok megpisiltetni Imit. Felrángatom magamra a ceruzaszoknyámat egy müzliszelettel a számban, és pár perc múlva már száguldok is a munkahelyem felé. Azonnal egy meetingre rohanok, ahol már nyilvánvalóan csak rám várnak. A késésemet persze többször is belefűzi a mondanivalójába a főnököm, és valószínűleg ezért kapom meg én a legmacerásabb projektet is a hétre. Miután véget ér a meetin, és mindenki kiszállingózik a tárgyalóból, a főnököm határozottan rám kiált, hogy maradjak még. Becsukja az ajtót és a legváratlanabb fordulattal rukkol elő. „Képzeld, ki hívott fel engem tegnap. Az én drága unokaöcsém és egyben keresztfiam is. Istvánnak hívják, még nem ismered, de ez valószínűleg hamar változni fog” – mondja kiábrándítóan mosolyogva, és abban a pillanatban pont úgy mutat az óriási asztala mögött, mint Szörnyella De Frász. „Azt mesélte nekem ugyanis, hogy történt egy kis nézeteltérés köztetek tegnap este Facebookon. És állítólag te gorombán elutasító voltál vele. Én persze azonnal megnyugtattam, hogy csak nagyon sok munka nyomja most a válladat, és ez tényleg így is van. De persze ez könnyen változhat akár az ellenkezőjére is, hiszen az unokaöcsém új barátnőjét nyilván nem lenne szívem leterhelni” – jelenti ki mézes-mázosan. „Nézd, Eszter, tudod, hogy tisztellek és szeretem ezt a munkát is. De a te unokaöcséd egy arrogáns és elkényeztetett kisfiú, aki nem szokta meg, hogy nem kaphat meg valamit. Nem fogok vele azért randizgatni, mert a főnököm rokona” – mondom neki határozottan és próbálom leplezni, mennyire  sokkos  vagyok a helyzettől. „Hát, én azért ülök itt, mert mindig nagyon jó döntéseket hoztam az életemben. Ezzel szemben te még csak ott ülsz, és jobban teszed, ha átgondolod a tanácsomat. Most elmehetsz, végeztünk” – mondja kifejezéstelen arccal. Hihetetlenül mérgesen pattanok fel és kiviharzok az asztalomhoz. Egész nap ezen jár az agyam, sőt még hazaérve is. Este már várnak az újabb üzenetek a főnököm unokaöccsétől, de nem érdekel. Veszek egy nagy levegőt és leblokkolom mindenhol, ahol eddig kapcsolatba próbált lépni velem. Szeretem a melómat, de mindennek van határa. Senkitől nem tűröm el, hogy uralkodni próbáljon felettem. És ezt mindenki kénytelen lesz elfogadni…

Comments are closed.